Martin a Gabriela Tóthoví

Fiatal, karcsú, attraktív és egészséges férfi vagyok, akinek gyönyörű, karcsú, attraktív és egészséges felesége van. Mielőtt azonban ezt a mondatot leírhattam volna, emelkedők és buktatók során mentem keresztül a felesleges kilókkal szemben folytatott küzdelemben. Egészen 125 kg-ig híztam. Testsúlyom főleg zsírból tevődött össze (akkoriban azt mondogattam, hogy erős srác vagyok). Még ha képes voltami s sportolni, a hasam nagy volt, 50-60-as volt a konfekcióméretem, tehát XXXL-es ruhákat viseltem, és megjelentek az első egészségügyi komplikációk is. Valahol itt kezdett lassan és visszafordíthatatlanul a régi „ÉN“-em véget érni.

Sokat ettem, egészségtelenül és rendszertelenül táplálkoztam

Sovány, hiperaktív gyerek voltam, akinek az orvosok időről-időre B12-es injekciókat szúrtak, hogy ne legyen túlságosan lesoványodott. Később túlságosan is elkezdett ízleni az étel és onnantól a súlyom egy hullámvasútra kezdett hasonlítani. Mindig fogytam valamennyit, azután még egyszer annyit visszaszedtem és a kamaszkortól már csak gyarapodott a súlyom. Egészen 136 kilóig „ettem magamat“. Természetesen tetszeni szerettem volna a lányoknak, így sokat sportoltam – edzőterem, futás, kerékpár, szárazföldi hoki, hoki, amíg a súlyom 125 kilogrammon nem stabilizálódott. Mivel sokat ettem, az aktív sportolás mellett sem tudtam a súlyomat csökkenteni. Tönkre tettem a térdeimet és néha olyan érzésem volt, mintha infarktusom lenne, nem bírtam lélegezni.

A diétám hátterében a kollégámmal kötött fogadás állt.

A kollégám állandóan kinevetett és nógatott, hogy fogyjak már le. Igaz, hogy mindig kifulladtam és levegő után kapkodtam, ehhez jött még néhány kortársam szívrohama, így elgondolkodtam magamon. Egyszer csak eljött az a nap, amikor tollaslabda után, amit a kollégámmal szokunk játszani, a mérlegre álltam. A mérleg a legutóbbi 125-ös számot mutatta, kollégám pedig a vállam fölött leskelődve emelkedett hangon és rettentő patetikusan kijelentette: „meg fogsz halni!!!“. Amikor nevetve rá néztem, komoly ajánlattal állt elő – fogadtunk. Ha egy év alatt lefogyok 30 kilót, egy karton minőséges és márkás kubai rumot nyerek 400 euró értékben. Mi az, hogy! Az értékes, gyűjtői minőségű rumokba még senki sem halt bele.

Hazamentem, a feleségem pedig rögtön azzal állt elő, hogy fogyjunk együtt és szabaduljunk meg a felesleges kilóinktól. Ez már nem lehet véletlen! Boldogtalan volt és lényegében szomorú amiatt, ahogy a terhesség és a fiunk születése után kinézett. Átlagon felüli méretű ruhákat hordott és mindig feketében járt. Teljesen komolyan megígértük hát egymásnak, hogy együtt megcsináljuk. Ma már úgy gondolom, hogy mindketten nem csak saját magunkban, hanem egymásban is kételkedtünk. Elmentünk hát a Súlycsökkentési klinikára és hitetlenkedve néztük a táplálkozási tanácsadónők mosolygós arcát, akik azt állították, hogy játszva megcsináljuk. Nem voltunk tudniillik az egyedüliek, akiknek nem sikerült lefogyni és akik előszeretettel hivatkoztak a tipikus kibeszélésekre – hogy ez „öröklött“, vagy hogy rossz az anyagcsere vagy hogy a tiszta víztől is hízunk. Szerintük a túlsúly problémánk megoldható volt, ami mindkettőnkre ösztönzőleg hatott. Így elindítottuk az új életünk első kövérség nélküli napját. Nem állították, hogy megtörténik a lehetetlen három nap alatt, csodákat sem ígértek megvárásra, de biztosítottak minket afelől, hogy az első és egyben legfontosabb lépést, ami az elhatározás, már magunk mögött tudhatjuk. Kész ételekkel tértünk haza, koktélok, levesek és fő ételek formájában és eltökélten vágtunk neki a közös fogyókúrának. Némi idő elteltével állíthatom, hogy nem volt nehéz, de mindkettőnket utolért a krízis. A feleségemet mindjárt az elején és később engem is. A táplálkozási tanácsadónők tartották bennünk a lelket a rendszeres ellenőrzések alkalmával, és adtak néhány tanácsot, hogyan éljünk túl különböző helyzeteket és állapotokat. A feleségemmel pedig valóban komoly ígéretet tettünk, hogy megcsináljuk. Mindez a házasságunkat is erősebbé tette, szeretjük egymást és még inkább egymás mellett állunk.

Megcsináltuk! Az első eredmények pedig nagyon gyorsan jöttek.

Nagy előnye ennek a diétának, hogy nem az éhezésen alapszik. Némelyik NutriFood ételt igazán megkedveltük és megtanultunk rendszeres étkezéseket beiktatni. Eddig mindig nagyon gyors tempóban éltük az életünket, ami az étkezést is illeti, sok édességet és különböző nyalánkságot ettünk. Sokféle zöldséget kezdtünk el fogyasztani és új ízeket fedeztünk fel, melyek fantasztikusak és sajnálom, hogy eddig nem ismertük és nem próbáltuk ki őket. De ami a legfontosabb volt – a kilók valóban lementek. 5 hónap leforgása alatt ketten együtt körülbelül 76 kilót adtunk le. Az egészségi állapotom javult, feleségem alakja pedig egyre szebb lett. A feleségemnek már 38-as ruhákat vásárolok (egész ruhákat és szoknyát is hord, amiket azelőtt sosem vett fel). Én 38 kilót fogytam. Ma a hét 6 napján sportolunk. Az ébresztő reggel 6:00-ra van beállítva, amikor felvesszük az edzőruhát és a futócipőt és együtt futunk le 5 km-t. Legközelebb a félmaratonon fogunk tündökölni, jövőre pedig a Spartan race vár ránk. Mindketten valóban jól festünk és ugyanolyan jól is érezzük magunkat. Magabiztosak, kiegyensúlyozottak, boldogok vagyunk és hihetetlen mennyiségű energiánk van.

És hogy mi a helyzet a kollégámmal és a fogadásunkkal? Természetesen az öt hónap alatt végig mosolygott rajtam, hogy nem is fogytam, és hogyan nem fogom tudni végig csinálni és nem fog sikerülni. Ma már spórol, hogy teljesíthesse a fogadást. Legnagyobb nyereményem azonban az új „ÉN“-em, egészségi komplikációktól mentesen és M-es konfekcióméretben.