Pavlíková Barbora

A diéta időtartama: 3 hónap
Életkor: 29 év
Magasság: 173 cm

Kezdő súly: 101,4 kg
Aktuális testsúly: 81,7 kg
Súlyveszteség: -19,7 kg

Mi vezetett engem ehhez a diétához? Valószínűleg ugyanaz, ami a legtöbb embert, akin van néhány felesleges kiló – az egészségügyi gondok, valamint az, hogy nem éreztem magam vonzónak. Nem voltam mindig ilyen „hatalmas“.  A munkavállalás, a rendszertelen étkezés – amikor szó szerint magamba lapátoltam az ételt – és az ehhez kapcsolódó egészségügyi problémák egyszerűen nyomot hagytak rajtam, és a testsúlyomban tükröződtek vissza. Ezenkívül a két terhességem is nyomot hagyott az alakomon. És akkor még nem említettem a légzési nehézséget és a visszatérő fájdalmat a műtött térdemben.

Soha nem tudtam ellenállni az édességeknek és a lisztes ételeknek

Így „ettem fel“ magamat lassanként odáig, hogy a testsúlyom elérte a háromjegyű számot. Egy alkalommal az egyik unokatestvérem azzal a javaslattal állt elő, hogy kipróbálhatnám ezt a diétát, mivel nagyon jó családi tapasztalattal és pozitív visszajelzésekkel rendelkeznek. Végül is azt mondtam magamnak – közeledik a 30. szülinapot, mi is lehetne ettől jobb ajándék? Végre elkezdek tenni valamit önmagamért, egészségesebben táplálkozni és főleg megtanulni a rendszerességet az étkezésben. És mindehhez bónuszként jobban és vonzóbban kinézni. Hát akkor miért is ne?

Az igazat megvallva, sok diétát próbáltam már, de a leadott kilókat mindig újra felszedtem

Az interneten megtaláltam az elérhetőséget Erika Liteckára, a Slakica-i táplálkozási tanácsadónőre. Írtam is neki és megegyeztünk az első konzultáció időpontjában. Egy részletes beszélgetést és kivizsgálást követően együttesen arra a következtetésre jutottunk, hogy számomra a teljes étrendhelyettesítés lesz a legmegfelelőbb. Erika egy nagyon kellemes, fiatal lány, aki hasonló utat járt be, és ez még inkább motivált engem. A konzultációról izgatottan  és azzal az elhatározással távoztam, hogy mindenképp leadom a felesleges kilókat.

Még ha …

Voltak aggályaim is, hogy képes leszek-e rá. Tudják, az evéssel meggyötört gyomor és a „csipegető reflex“, ami örökké készenlétben állt… Az első hét sokkhatásként érte a testemet és fejben és ugyanígy éreztem. Csak napi három adag NutriFood étel? Ezt hogyan fogom kibírni?? De meggyőztem magamat, hogy ez lehetséges. Eddig azt sem tudtam magamról, hogy ilyen erős akaratom van. Az étel szerencsére ízlett. A koktélok mindegyike nagyon finom volt, a levesek is ízlettek, egy kivételével, de nem jelentett gondot kicserélni. Az első ellenőrzés után magam sem hittem, hogy máris fogytam pár kilót. Nagyon vártam a további ellenőrzéseket, és örültem annak, ahogy olvadtak le rólam a felesleges kilók. Természetesen néha krízishelyzetbe is kerültem, ilyenkor mindig Erikához fordultam, aki minden alkalommal támogatott és tanácsokkal látott el. Hiszen ő maga is sikeresen végigcsinálta a NutriFood diétát. Segített nekem visszatérni a helyes útra és nem feladni az egészet. Bármikor írhattam neki vagy felhívhattam őt. És amikor nem voltam biztos valamiben, mindig készséggel segített, adott valamilyen tippet, hogyan tudom még jobbá tenni az ételeket és hasonlók.

Már az első hónap után feltűnt a környezetemnek a változás, amit valóban lehetett látni rajtam. Jöttek az első dícséretek, az önbizalmam pedig kezdett ébredezni. Természetes volt a családom és a barátaim támogatása, akik velem együtt örültek a fogyásomnak, és megkaptam tőlük a szükséges energiát, ami segített továbbmenni.

Így teltek a napok és a hetek egymás után, a kilók pedig fokozatosan eltűntek. Ezután következett a szilárd étrendre való visszaállítás, ahol megtanultam egészségesebben és minőségesebben táplálkozni. Végül elérkezett a nap, amikor megittam az utolsó koktélomat. Az utolsó ellenőrzés napja. Hihetetlenül gyorsan teltek ezek a napok, a súlyom nagyon szépen csökkent, az egészségügyi problémák elmúltak. Nagyon jól érzem magamat és végre kijelenthetem, hogy lépést tudok tartani a 4 éves fiammal is. Futkosunk és bolondozunk szünet nélkül, és anélkül, hogy levegő után kapkodnék vagy nem bírnám az iramot. És az igazat megvallva, élvezem a környezetemből érkező dícséreteket is, valamint az újonnan szerzet önbizalmamat, ami sugárzik rólam.

Mit is mondhatnék végezetül?
Ne féljenek belevágni. Elsősorban azt kell tudatosítani, hogy mindezt önmagukért és az EGÉSZSÉGÜKÉRT teszik. És ez egy igazán ízléses változás. Valóban nem kell félni. Mindenkinek ajánlom ezt az életmódváltást.

Nagyon szépen köszönöm a táplálkozási tanácsadónőmnek, Erika Liteckának, aki mindvégig a támaszom volt és egy nagyszerű ember, aki képes tökéletesen motiválni. Nem utolsósorban köszönöm mindenkinek, akik segítettek előbbre jutni a célom érdekében. (N., J., H.)